Mi a 3 legfontosabb dolog, ha el akarod dönteni, hogy hol élj?
- Működő, magas szinvonalú, jó lefedésű, mindenki számára elérhető és megfizethető egészségügy
- Szabad, kreativitást, sokszínűséget, tehetséget és teljesítményt támogató oktatási rendszer
- Jogállam, hogy szabadon vállalkozhass, biztonságban tudd a vagyonod
Ebből mi van meg Magyarországon? Sajnos már egy sem. 🙁
Mi fontos még?
Az ország társadalmának mentális állapota. Ez például nagyon, nagyon fontos a közérzetünk szempontjából. Ha a kormány csak úgy tud hatalmon maradni, hogy folyamatosan egymás ellen fordítja saját polgárait, ha igazságtalan, és korrupt a legtöbb rendszer, akkor az nagy társadalmi különbségeket szül, és hiába állsz te akár jól anyagilag, nem tudod kikerülni, hogy kellemetlen helyzetekbe kerülj, frusztrált, stresszes emberekkel legyen dolgod. Ez aztán kihatással van a gyerekekre is.
(Önmagában a plakátok miatt beperelném a magyar államot. Nem vicces, amikor 7-8 éves gyereknek magyaráznod kell. Mert nyilván azt fogom elmondani, hogyan akarják így manipulálni az embereket. Ergo kisfiam 8 évesen már szembesül azzal, hogy az emberi faj milyen hazug és manipulatív. )
Mondanom sem kell, hogy a magyarok mentális állapota siralmas (tisztelet a kivételeknek). Eleve hátrányból indult, de a kormány propagandája és a covid közösen teljesen taccsra vágta.
Mi elég jól meg tudtuk eddig még óvni a gyerkőcöt. De úgy érezzük ahogy nő, egyre kevésbé tudjuk. Magunkon pedig nagyon erősen érezzük a jeleit annak, hogyha tovább maradunk, bedarálódunk mi is.
Az én generációm Magyarország legszebb éveiben volt tinédzser, majd fiatal felnőtt. Ezt a fordulatot el sem tudtuk képzelni. Az idősebbek éltek már ehhez hasonló rendszerben, ők valószínű jobban tudnak alkalmazkodni. Ugye sokan erre is vágynak. Nekik nem kell verseny, az fárasztó. Csak legyél jóban akivel kell, tudjál megélni, aztán jól van. Na ebbe a berendezkedésbe a mi kis családunk értekrendje nagyon nem illik bele.
Hadd szögezzem le, hogy nem vagyok se jobb, se bal párti, se hazafi, se libsi. Ember vagyok, európai. Én azt gondolom, hogy a fejlődés (és itt nem a technikai fejlődésre gondolok) a tudás továbbadása, a tapasztalatok feldolgozása, a tehetség elismerése és támogatása az az út, ami egy szép jövőt ígér.
A világ rossz úton jár. A valós értékek eltűnőben. A jó és rossz között is már nehéz különbséget tenni, mert a média temérdeknyi információval bombáz. Ugyanarról az eseményről el tudsz olvasni két teljesen különböző végkövetkeztetést levonó hírt. És jellemzően nem a kritikus gonolkodásod fogja eldönteni, hogy melyik az igaz, hanem az, hogy az elkövetkező napokban melyik érvelés alátámasztását fogod az arcodba kapni. Azaz az dönti el milyen médiát olvasol.
Én átlagon felüli, komplex gondolkodású embernek gondolom magam. De én is rajtakapom magam néha, hogy ezekbe a csapdákba kerülök. Én még talán ki tudok bújni, de az emberek többsége teljesen érthetően nem tud. Dolgozik 9-17-ig, aztán otthon 1-2-3 gyerek. Esélytelen, hogy tájékozodni tudjon a mai világban. A saját kis buborékjában él, magához hasonlókkal találkozik, mert abban érzi komfortosan magát.
És ez lassan az egész világra igaz. De akkor mégis hova meneküljön az ember?
Hol van olyan világ, ami olyan, mint kb. 20 éve volt?
Én úgy gondolom, hogy megtaláltam ezt a helyet. Persze rengeteg egyéb kritériumnak is teljesülnie kell ahhoz, hogy az otthonod komfortjából egy teljesen új környezetbe válts. Ahol a nulláról építheted a szociális hálódat újra. Idegen nyelven, idegen kulturában.
Fontos kritériumok:
Alapok:
- Legyen kiváló egészségügyi ellátás
- Legyen jó minőségű és szabad oktatás
- Legyen jogállam
- Legyen lehetőleg sok napsütés, jó idő
- Vegyen körül szép természet
- Legyenek kedvesek, segítőkészek, szociálisak az emberek
- Egy tó, tenger vagy oceán sem árt, mert vízből vagyunk, és közelsége jót tesz
- Megélhetési költségek lehetőleg ne legyenek drágábbak, mint Magyarországon
- Ne legyen engedélyezett fegyverhordás, ergo a közbiztonság jó legyen
- Az értékrendek még ne legyenek annyira elcsesződve, mint szerte a világon
- Ha lehet, legyen távol a konfliktuszónáktól, ne nagyon érinthesse háború
- Magyarországra azért viszonylag gyorsan el lehessen jutni család és barátok miatt, közvetlen repülő járat például előny
Extrák:
- közvetlen lakhelyünk legyen közel minden szükségeshez (iskola, bevásárlás, kikapcsolódási lehetőségek) de mégis legyen csendes és nyugodt.
Első helyen végzett a fenti szempontok alapján nálunk a Kanári-szigetek, és azon belül is Tenerife, és azon belül is Puerto de la Cruz és környéke. Olyan, ami mindennek megfelelt volna, nem volt más (Tenerife egyéb részei sem, mindenhol hiányzott valami). Érdekességképpen csak: második helyen nálam Svájc végzett.
Hogyan hoztuk meg a nehéz döntést?
Évekbe telt. Szerintem 2018-ban fordult meg először a fejünkben, de még csak halkan. Aztán ahogy teltek az évek, egyre több minden zavart, egyre jobban éreztük, hogy a mi mindsetünk nem érzi már magát jól Magyarországon.
2019-ben voltunk Puerto de la Cruzban nagycsaládos nyaraláson 10 napig. Akkor szerettünk bele abba a környékbe, ahol most lakni fogunk.
Mi szinte sosem hotelbe megyünk, hanem házat bérlünk, hogy legyen privát szféránk. Ez esetben ez egy 120 m2 lakterületű sorház volt. Tenerifei építési minőséghez képest meglepően jó minőségűnek tűnt. Imádtuk a fekvését, a kilátást, a nyugalmat, az egész városrész hangulatát, az emberek pozitivitását, mosolyát. Egyszerűen szuper rezgés volt ott. Aztán voltunk 2021-ben is az őszi szünetben. Itt a repülőgépen lettem covidos, de ennek következményeit majd egy másik blogbejegyzésben ecsetelem.
Aztán 2022-ben kisfiam, Olivér éppen maga mögött tudta az első félévet a suliban, amikor robbantak a bombák. Egyrészt az iskolájában, másrészt Ukrajnában, harmadrészt meg a plakátokon. Az iskola sztori szintén külön posztot érdemelne, mert abból filmet is lehetne forgatni. Szóval most csak röviden: Kiderült, hogy az iskola tulajdonosa egy kattant pszichopata, akit a szcientológia irányít a háttérből, és aki az iskola engedélyeztetését többszöri nekifutásra sem kapta meg, így a Schadl/Völner duót bízta meg ennek elintézésével. Sikeresen… Most a vádlottak padján ül, iskolája ugyanúgy fut tovább. Isten hozott Magyarországon, itt nem kell tartani következményektől. (EU pályázatos felnőtt oktatáson kereste magát milliárdossá)
Ekkor telt be nálunk végleg a pohár. Háború a szomszédban, értelmes oktatást még magánban sem tudtunk már intézni a gyermekünknek, a közhangulat a pattanásig feszült. Vettem hát gyorsan repjegyeket Tenerifére. Olivért még gyorsan 4 másik osztálytársával sikerült átvinnünk egy másik, alapítványi iskolába, amit már ismertünk, mert az volt a második választásunk. Volt még óvodás korában ott csipegetőn 4x, így a tanár nénit is ismerte, meg oda is nyert anno felvételt, csak akkor végül a másik, jobbnak tünő iskolát választottuk.
Egyidőben elkezdtem nézni az ingatlanpiacot Tenerifén. 2 nap múlva megjelent pontosan abban a 8 sorházas komplexumban egy eladó ház, amiben 2019-ben laktunk. Hát mondom ilyen nincs basszus. A jeleket venni kell, így már hívtam is a hölgyet, akitől anno béreltük, hátha ismeri a tulajt, és nem kell ingatlanoson keresztül felvenni a kapcsolatot. Kiderült, hogy ismeri, mert egy cég építette az egészet, és időközönként egyet eladnak. Most a legszélső került eladósorba.
Foglaltunk hát időpontot megtekintésre. Aztán még el sem indultunk, jött szembe facebookon, hogy nyilt nap lesz pont akkor, amikor ott leszünk, a házhoz legközelebbi állami suliban. (10 perc gyalog).
Kiértünk, másnap megnéztük a házat, és még aznap foglalóztuk. Jól tettük, mert mint később kiderült, 2 órával utánunk mások is csörögtek, hogy akkor nekik kéne. Harmadnap meg már a sulikat néztük. Az államit, ahol nyilt nap volt, és a British Schoolba is kaptunk időpontot, ahol maga az igazgató fogadott minket, és egy egész órát ránk szánt, és körbe vitt a suliban.
Nem volt még meg az az elképzelés, hogy mi tuti költözünk. Meg ugye egyelőre csak a foglalót tettük le. Otthon el kellett adni más ingatlant, hogy ez beleférjen. 2022 márciusában járunk…
Aztán az a döntés született, hogy Olivérnek jobb, ha megtanul stabilan írni, olvasni, számolni magyarul és az első két évet letolja itthon. Ezt a tanácsot kaptuk egy angol tanártól, aki mellesleg szintén Tenerifére lépett le 2022. augusztusában. Ő a budai British Schoolban dolgozott, és neki is tele volt a hócipője, így megpályázott csomó külföldi angol tanár állást, és Tenerifén kötött ki. Mindezt úgy, hogy soha nem járt még Tenerifén. Az interjúi és a próba tanítás online zajlott. Róla tudnék még mesélni, mert az első napok óta kapcsolatban vagyunk, és követem az életüket kint. Egy zárt blogot is vezet róla.
Na ő mondta nekünk, hogy az angol nyelvtan nagyon más, és összekavarná, szóval szerinte húzzunk még rá egy évet.
Meg igazából nekünk is nagyon gyors volt a tempó, még emészteni kellett. Inogtunk oda-vissza. Hol én, hol a párom. Szóval még mi sem értünk meg 100%-osan akkor.
Kb idén január végén, február elején döntöttük el, hogy akkor idén nyáron tényleg költözünk. Az utóbbi hónapok fejleményei Magyarországon pedig semmi kétséget nem hagytak afelöl, hogy ez helyes döntés. Olivért szép fokozatosan készítettük fel. Eleinte csak azt mondtuk, hogy lehet, hogy költözünk, azt fogjuk lépni, ami a legjobb neki és nekünk. Hagytuk, hogy barátkozzon a gondolattal. Bár ő imádja Tenerifét, szóval nagyon nem féltünk, hogy őt ez a változás zavarni fogja. És 1,5 hónap után már ő mondta, hogy mikor megyünk már. Áprilisban jeleztük a suliban is, hogy jövőre nem ide fog járni. Olivér már szerette volna elmondani. 🙂
Minap voltak vendégeink este, és kérdezték tőlem, hogy mikor döntöttük el végleg, hogy tényleg Tenerifére költözünk. Ránéztem Olivérre, és kérdeztem tőle. Kiváncsi voltam, ő hogy élte meg. Válasz: tavaly nyáron. Szóval ő már hamarább látta, mint mi 🙂
Nem említettem, de azt hadd szögezzem le, hogy semmire nem vagyok büszkébb, mint rá. Iszonyatosan meghaladja a korát. Jobban érti a világot és a működését, mint a legtöbb felnőtt. Mindenben a pozitívat látja, és azt is feltételezi mindenkiről. Egészen elképesztő emberi palánta. 🙂 Persze ez nagyon tudatos. Sok energiát, odafigyelést igényelt tőlünk.
A fenti sorokat már pár hete írtam. Azóta levezettem 3300 kilómétert és kompoztam az óceánon 31 órát. Mert hát autó meg pár személyes cucc azért kell. Ennek az 5,5 napos útnak a beszámolója lesz a következő bejegyzés témája.
Ígérem majd sokat fogok írni a Kanári-szigetekről és a tenerifei életről. Minden pozitívumával és negatívumával.
Kis előzetesként itt van két videó, amiben megtekinthetitek ahol élni fogunk. Az első videóban kifejezetten azt a környéket láthatjátok, ahol élünk, és a strandot ahová a legtöbbet járunk. A második videó egy gyönyörű art videó, ami Teneriféről készült. Az üzenete miatt tetszik leginkább.
Pár záró gondolat
A bejegyzéssel semmiképp nem akarok senkit semmire bátorítani. Mindenkinek más a családi, anyagi, mentális helyzete. Mindenkinek más fontos. Azok mentén kell megvizsgálni a dolgokat.
Nekünk a a top prioritásunk az, hogy Olivérnek továbbra is azt az értékrendet tudjuk szabadon, aggodalmak nélkül továbbadni, amit szeretnénk, és az, hogy minőségi oktatást kaphasson. Szeretnénk, hogy egy toleráns, segítőkész, pozitív környezetben nőjjön fel. Mi ezt nem látjuk már megvalósíthatónak Magyarországon. Lehet buborékokat kialakítani, de egy ponton már nem fenntartható. A mindennapokban már túlságosan erősen jelen van az utálat, az agresszió, a rosszindulat és az irigység. Ezen felül fontos, hogy biztonságba érezd magad, hogy ne szorongásban teljenek a hétköznapok. Fontos, hogy tudj előre tervezni. MO-on egy nap alatt szabnak át bármit. Nem csoda hát, hogy mindenki szorong, hogy mi lesz.
Én tisztában vagyok a nyugati propaganda mechanizmusaival is, és nincsenek illúzióim, hogy az elit itt is irányítani akarja a népet. De maradjunk annyiban, hogyha választani kell két szar rendszer közül, szemrebbenés nélkül mindig a nyugatot választom. Mert a történelem mindig bebizonyította, hogy az autokrácia semmi jóra nem vezet, sőt, mindig hanyatlás a vége. Ellenben a tudás szabad áramlása az mindig fejlődést jelent. Nem nehéz megfejteni miért.
Amennyiben vannak kérdéseitek, vagy tudok segíteni tanáccsal, írjatok itt kommentben, vagy facebookon, szívesen segítek költözés és Tenerife témában.
