Érdekes dolog ez a költözés. Sok okból lehet költözni. Akinek hányatott sorsa van Magyarországon, annak nyilván jóval egyszerűbb, hiszen úgy véli a legtöbb téren csak jobb lehet az új országban, amit választott. Viszont teljesen más a helyzet, ha úgy hagyod el az otthonod, hogy mindened megvan, és neked alapvetően jó életed van. Ahol privát egészségügyben megoldod az EÜ rendszer hiányosságait, ahol a gyerek oktatását alapítványi magániskolában nagyjából szintén megoldod. Ha nem is azon a szinten amit szeretnénk, de biztonságos, szeretetteljes környezetben cseperedhet. Te meg tudsz dolgozni külföldi cégnek home officeból. Gyönyörű kertes házban élsz, szuper privát szférában.
De akkor mi vesz rá egy családot, hogy mégis elköltözzön? És hogy éli meg, amikor meg is történik a váltás?
Januárban mondtuk ki először párommal, hogy akkor nyáron most már tényleg költözünk. Ekkor mindketten akartuk. Aztán én március/áprilisban meginogtam. Engem minden szál MO-ra kötött. Minden projektem és akkor még épp azt gondoltam, hogy a balatoni házat is berendezzük szépen és elkezdünk rövidtávú kiadással foglalkozni.
Csak és kizárólag szuper emberekkel voltam körülvéve a kis buborékomban. Mellette járhattam ki Pozsonyba élő versenyeket játszani. Kell ennél több?
Ekkor én fel is tettem a kérdést, hogy biztos el akarunk költözni?
Szerintem a legtöbben így vannak vele. Amíg nincs óriási baj, addig a megszokott otthont válasszuk.
Ilyenkor érdemes végiggondolni, hogy de mi van ha beüt a nagy baj. Akkor hirtelen mindenki menni akar majd. Akkor nehéz lesz eladni az ingatlanod, mert mások is piacra dobják. Ez amúgy jelenleg is elkezdődött már, csak még nem olyan nagy mértékben. Persze lesz idővel felvevő piac is, ha betelepítik fél ázsiát. Bár az árak akkor is inkább lefele mennek majd (reál értékben, nyilván forintosítva nem tudnak lefele menni már).
Vagy mi van, ha államcsődközeli állapotba kerül az ország, és azt mondják, hogy a magyarországi vagyonodat nem viheted ki az országból, max $10,000-t. Nemrég megtörtént más országban. De még Izlandon is volt ilyen kb. 15 éve.
Mi van, ha a most még működő alapítványi iskolákat is államosítják? Megtörténtek ennél cifrább dolgok is már.
Így hát áprilisban beírattuk Olivért a Puertoi British Schoolba, hogy biztos legyen a helye, és eldőlt, hogy megyünk. Lassan megemésztettem azt is, hogy akkor elengedem a balatoni vendégház projektet és meghirdetem eladásra. Elkezdtem elképzelni, hogy Anjuna téren talán Tenerifén tudnék alkotni nagyot, hisz itt egész éves a jégkrém szezon. Illetve a pokerjatekosok.hu-t innen is tudom majd csinálni. Az úgyis csak egy hobby projekt, amikor ráérek írok.
Ennek ellenére is nehéz elengedni a kényelmes jólétet. Ahol mindig pontosan tudod, hogy hova nyúlj, kit hívj. Itt van a család, nagymamák, nénikék, barátok. A szűk szociális hálódat a legnehezebb hátra hagyni.
Semmilyen örömmel nem töltött el, amikor útnak indultam. Sőt, inkább szomorúság, csalódottság. Mikor megérkeztem éjszaka 11 órakor és kigurultam a komphajóról, Santa Cruz városában hajtottam Puerto felé, akkor is csak arra gondoltam, hogy most tényleg, tényleg itt akarunk élni?
Megérkeztem a házba, kimentem a teraszra, és ott is azt éreztem, hogy ez nem biztos, hogy a helyes döntés. Just doesn’t feel right.
Aztán másnap elmentem tankolni, vásárolni, étterembe ebédelni. És már javult a helyzet. Irtózatosan más a rezgés itt. Mindenki mosolyog, kedves, segítőkész. 2 nap után már egész jól éreztem magam.
Felújítás
Már otthonról egyeztettem egy német céggel, hogy július 17.-én jönnek hozzám és nekilátunk a sorházunk felújításának. Így az első 2 hét ezzel telt. Egész gyorsan sikerült is minden teendőt megvalósítani. Kicsit mikromanageltem a dolgokat, hogy tényleg faszányos legyen minden, de nagyon szupi kis csapat volt.
Azt tudni kell, hogy a spanyolok a mentalitásuknál fogva nagyon ritkán dolgoznak precízen. Igazából nem szabad velük dolgozni. Én ezt tavaly gyorsan megtanultam. 1 lépésnél előrébb nem nagyon tudnak gondolkozni, majd lesz valahogy, ez az alap mentalitás. Ami ugye szuper, mert nem stresszelnek semmin, és mindenki happy. Viszont cserébe irtózatosan nem hatékonyak, pontatlanok, igénytelenek.
Szóval én ezért egy német céget bíztam meg, ahol a melósok javarészt ukránok, románok, fehéroroszok. És nagy részük már sok évet lenyomott Németországban.
Az egész munkafolyamat leírása helyett berakok before, in process és after képeket, azok jobban elmondják, mint én tudnám. Egy fürdőszobát bontottunk ki és csináltunk új zuhanyzósat, és a garázs szinten a felázások miatt bontottuk vissza a falat 1 méter magasan egészen a betonig, hogy aztán szakszerűen, speckó anyagokkal dolgozva megcsináljuk tartósra.
Újra együtt a család
Így az első 18 nap nagyon gyorsan elrepült, és már jött is a kis családom. Reptéren mikor vártam már 3x elpityeredtem csak a gondolat kapcsán is, hogy újra láthatom őket. Aztán mikor kisfiam futott felém, már tört is el a mécses. Örömkönnyek.
Aztán már első este realizáltam, hogy párom feszült, nem örül. Beszélgettünk róla. Ő nagyon nehezen élte meg az első hetekben a váltást. De határozottan kijelentette, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy jól érezze majd magát, és hogy 1-2 év után lehet igazából verdictet mondani. Most 2 hónap után már határozottan jobban érzi magát, és ahogy telik az idő, és Tenerife válik az otthonunká, és gyűlnek idővel a szuper élmények, úgy lesznek majd itt is pozitív visszacsatolások, és akkor már kevésbe lesznek kételyei. Hozzáteszem, hogy ő jobban akart költözni, mint én. De hát nem könnyű ez.
Olivérnek megfelelően nyitott a mindsetje, nincsenek még berögződései amik korlátoznák.
Megkapta már augusztus elején az iskolás iPad-jét, mert hát itt 3. osztálytól azon tanulnak a gyerekek. Minden szépen előre telepítve. Minden, ami nem a korosztályának való, leszabályozva. Tehát tanulásra, fejlődésre használható csak. Nagyon örült neki. Kapott most új ágyat, asztalt, és birtokba vette az oceánra néző, panorámás teraszos kis szobáját.
8,5 éves lesz 2 nap múlva. Nagyon odavan a technologiáért. Mostanában azt tervezgeti, hogy okosítja a szobáját. Ezért mostantól kap 10€ heti zsebpénzt, amit majd ha szeretne megspórol, és abból vehet ilyen okos izzókat, meg fene tudja milyen dolgokat. Ő jobban tudja már ezeket, mint én 🙂 2 napja egy okos led csíkot vett magának (Nagyijától kapott még korábban 50€-ot – abból most 27€ ráment erre a csíkra). Felragasztottuk az ágya alá, és most telefonról vezérelheti a szobájában a hangulatfényeket. Mikor milyen színben világítson. 🙂
Sidenote: a mobiljában nincs sim kártya, nincs telepítve social media sem, és játékok sem. Van Dualingo, Google maps, és whats up, hogy nagyijaival és nénikéjével tudjon beszélni. Meg tud vele fotózni, és videókat készíteni. Bármit telepíteni akar engedély kell hozzá, bevan állítva a Family Link. Próbáljuk balanszírozni ezt az új digitális világ iránti örületet, úgy hogy lehetőleg csak hasznos dolgokra használja.
A British School szeptember 5.-én, kedden indult. Hétfőn egyeztettem egy időpontot a tanár nénijével, hogy hadd menjünk már be, hogy szegénykém egy idegen országban, idegen nyelven ne úgy menjen be egy iskolába, hogy se azt sem tudja hova és kihez megy. Merthogy a hely szűke miatt a szülőknek a gyerkőcöket a kapunál el kell engedni, és ők maguktól mennek már onnan. Így 1 órát ismerkedtünk közösen a tanító nénijével, és megismerte az osztálytermet, ahová járni fog.
Tartottunk tőle, hogy nehéz lesz majd neki. Eljött hát a kedd reggel. Mentünk szépen, ahogy kérték, 8:25-re érkeztünk. (8:25-8:55 között kell érkezni, 9:00-tól indul a tanítás.) Hát a kocsiból se szállt ki 40 percig. Sírt, ő nem akarja ezt, minek hoztuk ide. A tanár néni 2x is kijött próbálkozni, de nem. Aztán félreraktam a tankönyvi nevelés szabályait, és olyat csináltam, amit nem szoktunk, de most úgy éreztem egy pozitív löket nélkül nem fog bemenni az iskolába.
– Olivér, mit kérnél, ha kaphatnál valamit abban az esetben, ha szépen mész iskolába?
– Semmit, nem akarok. Nincs olyan.
10 másodperc szünet
– Minecraft. Minecraftozni szeretnék. (Eddig nem engedtünk neki nagyjából semmilyen könnyen függést okozó játékot)
– Ok. Részemről oké, előfizetünk rá, ha szépen bemész. De szabályozva lesz, 2 naponta fél óra.
És már mentünk is. Olivér sosem zsarol, sosem gondolna ilyenre, hogy így érvényesítsen akaratot, mert ebben mi konzekvensek voltunk. Most én dobtam el az elveim a nagyobb jó érdekében. Ági bekísérhette az osztályig, ahol 1-2 óra után már részt vett a dolgokban. Tanár néni írt olyan 11 óra magasságában e-mailt nekünk, hogy minden rendben, és hogy épp mit csinál.
Mikor mentünk érte, akkor már messziről boldogan integetett. Boldog volt, azt mondta jó napja volt, és hogy azt hitte sokkal nehezebb lesz angol nyelvű iskolába járni. Másnap pedig már úgy iszkolt be, hogy hátra se nézett. 🙂
És ez azóta sem változott. Minden nap beszámol, hogy milyen újdonságokat tanult, mit, hogyan tanulnak.
Nagyon sok minden digitalizálva van. Ez iszonyat gyorsít a tanuláson, és lehetővé teszi, hogy a gyerekeknek könnyen adjanak személyre szabott feladatokat. 9 órától 15 óráig van a suli. Egyenruhában járnak, azaz mindenki egyenlő, nincs menőzés. Egymást segítő attitűdöt közvetítenek, és sok a csapatmunka. Gyerekeket is ösztönzik, hogy segítsenek pl. az új gyerekek integrálódásában. Az iskolának van egy well-being munkatársa is, akinek az az egy feladata van, hogy mindenki boldog legyen. Gyerekek, tanárok, szűlők. Egyes péntek délutánokon a szülők és gyerekek közösen játszanak és ismerkednek. Szóval eddig jó döntésnek tűnik. Olivér meglepően sokat ért. Nyilván eleinte lesz hátránya a nyelvtudás hiánya miatt, de 4-5 hónap és az a hátrány eltűnik. Illetve az 1 évig tartó heti 2 privát óra is nagyon jól jött, mert nem nulláról indul, elég jó érzéke van, és alapok vannak. Az a vicces, amikor meséli a dolgokat és minden második szó angol.
Van pl. olyan tantárgy, hogy science. Előző héten ott a fogakról tanultak. Persze van spanyol órája is heti 2x. Emellett matek, angol, sport, ének, meg gondolom valami vizu jellegű óra is van.
Hadd tegyem hozzá, hogy jó eséllyel az a családi hangulat, az a „gyerek lehetek teljes mértékben” mentalitás, ami volt az eddigi otthoni alapítványos sulijában, azt itt valószínű nem lesz meg. Itt azért vannak követelmények és szabályok is. Ami szerintem teljesen oké, amíg balanszban van az élete. De mivel a suli napi 6 óra, és egész délután medencézünk, strandolunk, kirándulunk, barátokkal találkozunk, így megvan a playtime is. Na meg most már 2 naponta 30 percet Minecraftozhat is. 🙂 Majd egy éve múlva megtudjuk mondani, hogy olyan e a suli amit reméltünk. Egyelőre, csak első benyomások ezek.
Ami engem illet, én látva a geopolitikai és belpolitikai fejleményeket el sem tudom képzelni, hogy a jövőben Magyarországon éljek. Ha itt nem jönne be az élet, akkor is más országot választanék. Egyszerűen az én értékrendemmel Magyarország csak egy buborékban élhető.
Persze hazalátogatunk majd rendszeresen, de az ugye olyan lesz, mint egy nyaralás. Úgy egészen máshogy tekint az ember az országra.
Tök sok emberrel megismerkedtem már itt kint. Új barátságok is alakulnak, és most, hogy Olivér elkezdett járni iskolába, gondolom még több új kapcsolat alakul majd.
És magyar kajákról sem kell lemondanom. Két magyar tulajdonban lévő étterem is van Puertóban. Adrián étterme az El Tucan meg már igazi magyar hot spot. Heti 1-2x eszek ott. Csirkepöri galuskával, vagy egy jó kis hekk 🙂 Spanyol kaja nekem annyira nem jön be. Meg a legtöbb helyen igénytelenül csinálják. Halat szívesen eszek kanári krumplival, de ennyi.
Egyre több magyar család is ide költözik. 1-2-3 gyerekkel. A szomszédaink ugye németek, de ők csak nyáron, augusztusban vannak itt. És úgy vették a házat, hogy majd a maradék részben kiadják. Javasoltam nekik, hogy intézek én hosszútávú bérlőt, segítek mindenben, nem kérek érte pénzt sem, csak ne legyen rövidtávú kiadás, mert akkor nekünk falszomszédként nagy szívás lenne. Mondták, hogy ők is örülnének, mert ők sem akarják, hogy a kis 12 családos lakóközösségünket kitegyék ennek. Így aztán pár nap alatt úgy hozta a sors, hogy magyar szomszédaink lettek. 🙂 Egy ismerősünk szólt nekik, ők is most jöttek, és pont ilyesmit kerestek, pont errefele, mert nekik a gyerekeik is itt járnak majd iskolába. Meghívtam őket hozzánk, és hosszasan elbeszélgettünk. Jackpot. Tudatos, intelligens, jó fej páros 2 kislánnyal. Hasonló okokból költöznek, jó oktatás, nyugisabb élet. Pár nap alatt már szinte olyan a kapcsolatunk, mintha mindig barátok lettünk volna. Sok a hasonló érdeklődési kör, és hasonlóan is vélekedünk sok dologról. Teniszezni fogunk járni, ping-pongozni. Medencézünk, esténként jókat dumálunk. Persze figyelünk arra is, hogy az itteni integrációnkat ez ne fékezze. Lassan elkezdjük tanulni a spanyolt, mert amíg az nem megy türhető szinten, addig nem leszünk befogadva. 🙂
Covid
Augusztusban mindhármunkon keresztülment a Covid. Nálam valószínű egy covid+bakteriális fertőzés kombó volt, és úgy kiütött, mint még soha semmi az életemben. Iszonyatosan beteg voltam, nagy szenvedés volt. Aludni nem tudtam a köhögéstől. A hangom 12 napra ment el teljesen. Csak suttogni tudtam. Olivér-nek easy volt, 2 nap volt bágyadt, meg köhögött. Ágit is ledöntötte a lábáról, de ő egyből az elején tolta az antibiotikumot, így gyorsabban kikúrálta. Én amúgy még mindig köhögök ilyen furán.
Erdőtűz
Augusztus 15.-én, éjszaka 23 óra körül, valószinű elmebeteg emberek szándékosan több nehezen hozzáférhető ponton tűzet raktak az erdőben. A nyomozás még folyik.
Mivel az ezt megelőző napokban iszonyatos hőhullám volt, nagyon nagy szárazság miatt, borzasztóan gyorsan terjedt, és nem lehetett már kordában tartani. Pár óra után már így nézett ki. Szvsz lassan, olyan spanyolosan is reagáltak. Manana. (majd holnap) Csak akkorra már késő volt. Kis túlzással Tenerife legváltozatosabb, legszebb részei égtek le. 🙁 Kb 15,000-18,000 hektár esett áldozatul.) Sírni tudnék, mert a kedvenc részeim. Imádom a TF24-es utat, ami La Lagunából vezet fel a Teidehez. A sziget legszebb útszakasza, mert folyamatosan változik a növényzet, hiszen kb. 500 méter magasról indul, és úgy egészen 2,200 méter magasra megy fel a hegygerincen. Na ennek szinte teljesen oda. 80 kilométernyi szakaszról beszélünk. 🙁
Minket annyira nem érint, mert közel vagyunk az óceánhoz, így tán csak egy nap volt, amikor jobb volt nem kimenni a levegőminőség miatt. Mondjuk attól még nyilván rossz, de nem az a kategória, ami ártalmas. Max olyanoknak, mint nekem, akik épp akkor full irritáló felső légúti betegségben szenvedtek. Szóval ez sem segített a felépülésben.
Beszélgettem itt született nagyon intelligens szomszédommal, ő azt mondta, hogy:
„No worries Zoltan. Go up in the mountains in 2 months, you will start see the green starting its way back, in 1,5 years it will already looking ok, and in 4 years it will be as ever. Fire was and will be always a part of life. Actually this trees even need that from time to time. I was just in xy (elfelejtettem melyiket mondta) national park in the US. They had a problem, xy (a fajtát elfelejtettem) trees didnt grow back for around 100 years, than 30 years ago they decide it, let nature do, and they didnt stopped fire from that point on. Now this trees are growing and flurish again.
And the fire in Tenerife 2007 was bigger, over 20,000 hectars. In 2011 you didnt see much trace of the fire anymore.”
Neki hiszek, mert tényleg nagyon művelt, sikeres világot látott ember.
Bennem röviden megfordult a visszafordulás gondolata is. Betegen, gyengén és úgy, hogy épp leég a szeretett szigeted azért jobban vágysz az otthonod kényelmére, nyugalmára, biztonságára. Mármint a házunkra gondolok, nem az országra 🙂
Párom, annak ellenére, hogy ő továbbra is csak 2 évre tervez itt, azt mondta szó sem lehet róla. Én mielőtt költöztünk azt mondtam, hogy egy-két olyan eset azért van, aminek hatására visszafordulnék. Pl. ha bármelyikünk egészsége itt rosszabbra fordulna. Vagy valamelyikünk mondjuk 8-10 hónap elteltével is kifejezetten rosszul érzi itt magát.
Nyilván ez a durva betegség és az erdőtűz egy elég szar kezdés az új otthonunkban, de páromnak igaza volt, hogy az erdőtűznek vége lesz, a betegségem is rendbe jön pár hét alatt, és ha belerázódunk a hétköznapokba, Olivér már suliba jár, akkor egészen más lesz az összkép. És végül is úgy néz ki, hogy így is lett.
Orbánisztán
Az augusztus 20. körül és azóta otthon történtek nagyon gyorsan más irányba terelték a gondolataim.
Elképesztő mi zajlik Orbánisztánban. Talán ha a Nato lépne egy olyat, amit a The Globalist egyik cikkében olvastam, akkor lehet a Fidesz szavazók is elgondolkoznának. Ha kitennének a NATO-ból és az ország védelem nélkül maradna, akkor is kitartanának vajon Orbán mellett az emberek? Vagy ha a rossz helyre szavazók elolvasnák ezt a cikket a Venezuelai állapotokról? Ami ott történt, kísértetiesen hasonlít ahhoz, ami nálunk történik, csak még nem tartottunk ott. De lehet tökéletes mintának venni Törökországot és Oroszországot is.
Zárszó
Akartam írni bővebben arról, milyen itt Puerto de la Cruzban és sok csupa szép dologról is, de már így is túl hosszú lett a bejegyzés. Grat annak aki végigolvasta! 🙂
Következő bejegyzésben várhatóan lesz szó:
– az új ingatlan befektetésemről
– a pokerjatekosok.hu oldal jövőjéről
– Punta de Teno 1 napos kirándulásunkról
– a mindennapi életről itt Puerto de la Cruzban
– az itteni árakról
– az itteni iskolákról, egyéb érdekességekről, előnyőkről, hátrányokról
Jelezzétek mi az, ami érdekel benneteket, és akkor írok arról is.
Kellemes napokat kívánok!
